bénultság
bénultság [tárgyas v. cs] főnév -ot, -a (csak egyes számban) (választékos)
Általában a bénult melléknévvel kifejezett állapot, sajátság; bénult állapot, mozgásra, tevékenységre való képtelenség; testi v. lelki tehetetlenség, bénaság. Jobboldali bénultság. Lelki bénultság ülte meg. Lábának bénultsága gátolja a mozgásban. Erőt vett v. elhatalmasodott rajta vmi bénultság.
