alma
alma főnév almát, almája
1. Az almafának kb. gyermekököl nagyságú, gömbölyded, húsos, leves bélű, apró magvú ehető termése. ® Borízű alma; édes, savanykás alma; ® kormos alma; nemes, piros alma; nyári, téli alma; éretlen, érett, rothadt alma; alma bundában ¬; almát eltesz, hámoz, ráz, reszel, szed. Kerek, mint az alma. Szóláshasonlat(ok): olyan képet vág v. olyan az arca, mintha savanyú almába harapott volna: siralmasan fanyar, kedvetlen kifejezést ölt az arca. Asztal utóján már kedvökre lakoznak; S ím, erdei süldőt, büszke vadat hoznak … Bőre piros páncél, szájában egy alma. (Arany János) Az almafa alá ment s leszakított egy édes almát, mert azt nagyon szerette. (Móricz Zsigmond) Piros, nagy alma volt, | a kislány ráhajolt. (Radnóti Miklós)
2. (ritka) Almafa. Egy sor almát ültetett a gyümölcsösében.
3. Az almafa összes termése, hozama. Lefagyott az alma.
4. (mitológia, irodalmi nyelvben) Erisz almája: vmely viszályt v. nézeteltérést kirobbantó ok.
5. (rendsz. állítmányként) (argóban) <Nyomatékos tagadás kifejezésére:> semmi; nincs. Alma az egész. [Van vmi eredmény?] Alma.
Szólás(ok): beleharap a savanyú almába: kénytelen-kelletlen belefog vmely kellemetlen munkába, kényszeredetten vállal vmi rosszat. Közmondás(ok): Nem esik messze az alma a fájától: a gyermek rendsz. olyan (természetű, jellemű), mint a szülője.
Szóösszetétel(ek): 1. almabefőtt; almacsuma; almalevél; almamag; almaszelet; almavirág; 2. aranyalma; birsalma; bőralma; cigányalma; fajalma; farkasalma; gránátalma; országalma; paradicsomalma; vadalma; véralma.
