Magyar agár.
Magyar agár.
Ősi magyar vadászkutya; származása eléggé vitatott: egyes szakmunkák szerint a honfoglaló magyarok hozták magukkal, de többször is keresztezhették » arab és » angol agárral. Valamivel erőteljesebb, robusztusabb, mint az angol agár, nem olyan gyors, de hosszú távon kitartó, fáradhatatlan, szívós kutya. Nyúlfogásra, sőt nagyobb vadak elejtésére is alkalmas. Kiváló versenyző, jó házőrző.
Igénytelen, edzett, a szélsőséges időjárási viszonyokat is jól tűri. Kissé bizalmatlan természetű, mint az agarak ált., de megfelelő bánásmóddal, hozzáértéssel igen kellemes társsá nevelhető.
Erős csontozatú, de nem túl vaskos kutya. Feje ék alakú, koponyája meglehetősen nagy és széles. Fogazata erős, ollósan záródik. Szeme közepes nagyságú, sötétbarna, tekintete élénk, értelmes. Füle visszabicsaklik, ill. összehajlottan a nyakszirtjéhez simul. Nyaka nemes vonalú, háta egyenes, esetleg enyhén domborodó, ágyéka erőteljes, fara széles, izmos, mellkasa mély, hasa felhúzott. Farka a csánkig ér, enyhén ívelő. Végtagjai inasak, kifejezetten hosszúak. Szőrzete sima, rövid, de erős; színe: minden ismert agárszín és változat elfogadott. A kanok marmagassága 65-70 cm; a szukák valamivel alacsonyabbak; testtömege 22-31 kg (1. 82. és 83. színes fénykép).
Szép kiállású magyar agár
Csíkos magyar agár
Sárga magyar agár
