Kutya a kertben
Kutya a kertben
A kertben, udvarban, vidéki környezetben élő kutyának többnyire alkalma nyílik arra, hogy különböző állatokkal - lovakkal, szarvasmarhákkal, sertésekkel, kecskékkel, csirkékkel, kacsákkal - találkozzon. Sok kellemetlenségtől és kártól kímélhetjük meg magunkat, ha idejekorán egymáshoz szoktatjuk a különböző fajú élőlényeket. Kezdettől fogva meg kell akadályoznunk a kutyát abban, hogy a lovakat megugassa, lábukat harapdálja, hogy megtámadja a birkákat vagy hajkurássza a szárnyasokat.
A kertben magára hagyott kutya jelentős kárt okozhat azzal is, hogy egerek, pockok, vakondok után ás. A gazdának ilyenkor el kell döntenie, hogy mit akar inkább: eleven, játékos és természetesen viselkedő kutyát, vagy pedig kínos gonddal ápolt és féltve őrzött díszkertet. Aki mindkettőt akarja, annak nevelnie kell a kutyáját.
A veteményeskertben egyébként viszonylag könnyen hozzászoktathatjuk az állatot, hogy kizárólag az utakon járjon, hiszen szinte a vérében van, hogy kövesse a csapásokat, "ösvényeket" - esetünkben az ágyások közötti utakat.
A kutya neveléséről szóló fejezet végén bevalljuk, hogy erről a témáról külön könyvet lehetne - sőt kellene - írni. Mégis reméljük, hogy sikerült a legfontosabb nevelési alapelveket dióhéjban összefoglalni.
Most pedig lépjünk "felsőbb osztályba" - szóljunk a kutya kiképzéséről. No nem a kutya versenyekre való kiképzéséről, a különböző szabályzatokról, vizsgákról lesz szó, hanem - akárcsak az imént, amikor a nevelésről beszéltünk - néhány fontosabb kiképzési alapelvet ismertetünk. Sajnos elkerülhetetlen, hogy olykor némi ismétlésbe bocsátkozzunk - ezért kérjük az olvasó szíves elnézését...
