Ajtónyitogatás
Ajtónyitogatás
A lakásban található ajtók ugyancsak sok lehetőséget nyújtanak arra, hogy a kutya bosszantson bennünket. Ha kinyitjuk az ajtót, hogy kimenjünk a szobából, kutyánk tüstént felpattan a helyéről, és elsőként szalad ki a helyiségből, mégpedig rendszerint úgy, hogy a lábunk között próbál kifurakodni. Ha viszont - mondjuk - kizárjuk a kutyát, igyekszik vissza abba a helyiségbe, amelyben mi tartózkodunk, ezért addig kaparja (rongálja) az ajtót, amíg végül sikerül bejutnia hozzánk. Az ajtót persze tárva-nyitva hagyja. A szabad levegő és a mozgás iránti szeretete nagyon is érthető, és természetes valami, éppen ezért kölyökkorában tanítsuk meg arra, hogy ne furakodjon előre, ha kinyitjuk az ajtót, hanem legyen "szerény", és várja meg; amíg a gazdája megy ki elsőnek és azután következhet ő. Ezt könnyen "megmagyarázhatjuk" a kiskutyának. Később, amikor már "bölcsebb", de legalábbis fegyelmezettebb, üljön le szépen az ajtóval szemben, és nyugodtan várjon, amíg az ajtót kinyitjuk, majd csak az "utánam" vagy a "mehetsz" vezényszó elhangzására követheti gazdáját, illetve szaladhat előre.
Sajnos, a kutyák hamar megtanulják, hogyan nyissák ki az ajtókat. Megtanulhatják ezt maguktól, de elleshetik az ajtó kinyitásának technikáját a többi kutyától vagy a gazdájuktól. Fogadja meg olvasónk a tanácsunkat: ilyesmire sohase tanítsa meg a kutyáját, mert lehet, hogy eleinte jópofa dolognak tűnik buzgósága és ügyessége, de később, ha már kedvére nyitogathatja az ajtókat és mászkálhat ki-be a lakásban, azzal bizony már senkinek sem okoz különösebb örömet. Már csak azért sem, mert általában mindig "elfelejti" becsukni az ajtót maga után. Legalábbis mi még sohasem láttunk olyan ebet, amely ezt megtette volna.
Ajtónyitogatás
