Fejérmegyéből, sept. 4.
Fejérmegyéből, sept. 4.
A milly megörvendeztető volt mult hóban tartott rendkivüli bizottmányi ülésünk, épen olly elszomoritó a sept. elsői. Üres, hosszú beszédek, semmi más. Igaz, hogy a boldogult administratori rendszer fénykorában, illyes szónokaltoknak püspök egbéd s nhány nagy uri kézszoritás volt dija, de mindezeknek ideje már lejárt. És ha a türelmes hallgató ki nem fütyöli önöket, oka, hogy a hallgató béketűrée óriásibb, mint önök szerénysége. Elvesztünk, el kel vesznünk, ha tovább is olly emerek lebzselnek a zöld asztal körül, kiknek egy része, több hiányok között, legkisebb tehetséggel sem bír lenni, és pedig pillanatok alatt sokat tenni. A kinek füle van hallja, és a kinek csak gyüszünyi esze van, értse, és távozzék a zöld asztal mellől.
Szolgabiránk toborzásróli jelentéseiből az sült ki, hogy ez ideig 528 önkénytes találkozott megyénkben. Csekély a szám, ha tekintetbe veszszük, hogy tisztviselőink közől alig marad eg kettő honn; de tán majd szaporodni fog, én leglaább nem akarom hinni, hogy Fejérmegye magyarajkú lakosságában csak anni honszeretet volna, mint mennyit e csekély szám tanúsit. Igaz ugyan, hogy megyénk nagyrészin sváb lakóiból csak egyetlen sem iratta fel magát, s a faczipős sváb könnyebnek tartja karót, jármos és gereblyét faragni, mint a harcztérre szállni; de épen azért, azok galázatára meg kellene mutatni a magyar fajnak, miként benne a vér nem vált vizzé, s méltó azon szabadságra, emllyet nyert, s mellyért, hogy megtarthassuk, vért is készek vagyunk ontani.
Az önkénytesek felszerelésére kinevezett állandó biztosság 500 darab fegyver és ruhaneműről gondoskodott már; de embereink, fájdalom! fegyverhiány miatt, csak három hét múlva lesznek tökéletesen felszerelve, és kimozdithatók: sőt azon való, vagy valótlan hír is aggaszt bennünket, hogy külföldről rendelt fegyvereinket jó szomszédaink letartóztatják.*
Tények után e hírt valótlannak mondhatjuk. A szerk.
Kossuth csapatjához tegnap szállitottak városunkból több ujonczot; bámúlatosan jól esik tapasztalni, milly verázserővel bír a toborzók zászlója, melly alá csoportosan tódul a fiatalság.
Épen midőn levelem akarom bezárni, veszem azon elszomoritó hírt, miként Perkáta nevű tótrácz helységbe a polgárság tettlegesen ellenszegűlt az ujonczok összeirása végett kiküldött megyei választványnak. Ha a nép elég vakmerő a felsőbb rendelteket igy lábbal tapodni, a megyének mulhatatlan kötelessége szoros vizsgálatot tartani, s a főczinkosokat szigorúan büntetni, hogy hasonó merények isérletéből még a gondolatot is visszatartóztasa. Vulnus ense recidendum est, ne pars sincera trahatur.
