Tata, sept. 5.
Tata, sept. 5.
A nemzetőrök ministeri rendeletnél fogva figyelmeztetvén, hogy a harczmezőre menni ajánlkozzank, ez rémítő szorongásba hozta a parádéra termett vitéz tatai nemzetőröket; volt lótás-futás, kérdezősködés, mentegetőzés stb. Azonban mégis akadt több lelkes ifjú mind Tata városában, mind a falukon, mit különösen gr. Esterházy Pál ügyszeretetének köszönhetni. De azon újabb rendelet, mellyszerint a pótlékfizetések csak visszajövet után kiadandók, kőszirt volt, mellyen az ingadozók lelkesülése megtörött. Pedig ha gr. Esterházy Pált, Huszár Ferenczet, és több érdemes polgártársainkat nem köti le a családi érdek, úgy bizonyosan mi, kik az érintettekkel vagy épen nem, vagy csak részben mérkőzhetünk, miért ne áldozhatnánk néhány hetet a közügynek? – A német falukban még föl sincs állitva a nemzetőrség. Valljon kiket illet a hanyagság vádja? – Az újonczok összeirása napi renden van, mellyrev nézve egy kis megjegyzést kell tennünk, Azok az összeirt honfiak olly ép, olly erős testalkattal bírnak, csak úgy mosolyog arczaikon az élet, s mégis ha tán egy két finomabb arczvonású úgynevezett úrficska az orvosi vizsgálat nyomán alkalmatlannak találtatnék, ugyan kérem tisztelttel, vagy mi ki volna, annak az oka? – Hamar Dani
