Ászáf zsoltára. Ó Isten! Pogányok törtek örökségedre, meggyalázták szent templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet. [1Krón 15,19; 2Kir 25,8-10]
Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, híveid testét a föld vadjainak.
Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, mint a vizet, és nem temette el őket senki.
Csúffá lettünk szomszédaink előtt, környezetünk gúnyol és kinevet. [Ez 25,3; 26,2]
URam, meddig tart még haragod? Meddig lobog tűzként indulatod?
Töltsd ki lángoló haragodat a pogányokon, akik nem ismernek téged, az országokon, ahol nevedet nem hívják segítségül! [Jer 10,25 ]
Mert megemésztették Jákóbot, és lakóhelyét elpusztították.
Ne ródd fel nekünk az elődök bűneit, siess felénk irgalmasan, mert igen elesettek vagyunk!
Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te neved dicsőségéért! Ments meg minket, és nevedért bocsásd meg vétkeinket! [Ézs 48,9-11]
Ne mondhassák a pogányok: Hol van az ő Istenük? Legyen nyilvánvalóvá előttünk, hogy bosszút állsz a pogányokon szolgáid kiontott véréért! [Jóel 2,17]
Jusson eléd a foglyok sóhajtása, tartsd meg a halálraítélteket, mert hatalmas a te karod!
Hétszeresen fizesd vissza szomszédainknak a gyalázatot, mellyel téged illettek, Uram!
Mi pedig, a te néped, legelődnek nyája, örökké magasztalunk téged. Nemzedékről nemzedékre mondunk dicséretet neked.