Zsolt. 3.
Zsolt. 3.
Zsolt. 3,1
Dávid zsoltára, abból az időből, amikor fia, Absolon elől menekült. [2Sám 15-17r.]
Zsolt. 3,2
URam, mily sok ellenségem van, mily sokan támadnak rám!
Zsolt. 3,3
Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! (Szela.)
Zsolt. 3,4
De te, URam, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem.
Zsolt. 3,5
Hangosan kiáltok az ÚRhoz, és ő meghallgat szent hegyén. (Szela.)
Zsolt. 3,6
Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az ÚR támogat engem.
Zsolt. 3,7
Nem félek a sokezernyi néptől, amely körülvett engem.
Zsolt. 3,8
Állj mellém, URam, szabadíts meg, Istenem! Hiszen te vered arcul minden ellenségemet, kitördeled a bűnösök fogait!
Zsolt. 3,9
Az ÚRtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden! (Szela.)
