MIÉRT KÜZDÜNK?
MIÉRT KÜZDÜNK?
Minden hadviselésnek megvolt a maga katekizmusa.
A görög harcolt szabadságért, Róma dicsőségért.
A népköltözések harcai földért, a vallásháborúk mennyországért folytak.
Oroszország harcol Circassiában hadi iskoláért, az osztrák katona harcol fegyelemből és nem kérdi, miért?
Magyarország háborúban nőtt fel. Harcolt, hogy hazát szerezzen; harcolt a keresztért; harcolt határaiért; harcolt koronájáért.
Hát most miért küzdünk?
E kérdésre felelettel tartozunk azoknak, kik a csatát viselik.
S e feleletnek határozottnak kell lennie.
E felelet világossá teendi, hogy harcunk végcélja nem adhat politikai véleményszakadásokra okot.
Aki hazafi, az mellette van; aki ellene van, az hazaáruló.
Harcolunk törvényeink épségben tartásáért.
Harcolunk nemzetiségünkért.
Harcolunk határainkért.
Harcolunk azon helyért, mely hazánkat az európai hatalmasságok között méltán megilleti.
Ez a cél, ez a lényeg – a többi formaság s nem ad nevet a háborúnak.
