Magyarosodás.
Magyarosodás.
A mit azonban apáink népnevelés, különösen pedig a magyarosítás hátrányára megtenni elmulasztottak, azt az ifjú nemzedék lázas gyorsasággal igyekszik pótolni mindenütt. Különösen nagy érdemei vannak a magyarosítás terén a vármegye törvényhatóságának, mely 1882 deczember 6-án tartott gyűlésében oly egyesület alapítását határozta el, mely e vármegye nem magyarajkú lakosainak segédkezet és módot nyújt arra, hogy a magyar állam hivatalos nyelvét, mint a biztosabb megélhetés és e hazában való boldogulás egyik nélkülözhetetlen eszközét, könnyű szerrel elsajátíthassák s így a magyarsággal nyelvben és érzelemben, anyanyelvük megőrzése mellett is, egyesülhessenek.
Ez egyesület czíme: „Magyar nyelvet és népnevelést Zemplén vármegyében terjesztő egyesület”. Czélját akkép óhajtja elérni, hogy a vármegye ruthén és tót vidékein iskolákat segélyez, a magyarosítás terén sikerrel működő tanítóknak jutalmakat osztogat, a magyarosodni vágyó községekben kisdedóvókat szervez, a magyar szó elsajátításában legszebb sikert felmutatni tudó gyermekek között jutalomkönyveket oszt szét és erkölcsi 222befolyásnak egész súlyát felhasználja, hogy a magyar nyelv a társadalom minden rétegében elterjedjen és meghonosodjék.
Hogy azonban ez egyesület nagy feladatának megoldásához kellő anyagi erővel is rendelkezzék, a vármegye törvényhatósági bizottsága 1886 szeptember 14-én tartott gyűlésében, Fejes István sátoraljaújhelyi ev. ref. lelkész indítványára, kimondotta, hogy a magyar nemzeti kultura czéljaira egy % pótadót szavaz meg. E pótadót a vármegye a jelzett idő óta állandóan meg is szavazta egész a mai napig. Az egyesület néhai gróf Andrássy Tivadar elnöklete alatt, továbbá Fejes István és Katinszky Géza alelnöklete, illetőleg vezetése mellett, eddig 11 kisdedóvodát tart fenn s ezenkívül évi nyolczszáz korona jutalmat oszt ki oly tanítók között, kik a magyar nyelvet iskoláikban a legjobb sikerrel tanítják. Ezeen kívül kétszáz koronát fordít évenként jutalomkönyvekre s e könyveket, a vármegyei kir. tanfelügyelő javaslatára, a tót és ruthén vidéken működő iskolák növendékei között, rendszerint az évzáró vizsgálatok alkalmával, osztatja szét. Az egyesület részére a közművelődési pótadóból fel nem használt évi 8000–10,000 koronát pedig a segélyre szorult hitfelekezeti iskolák között osztják szét felszerelési költségekre, vagy az iskolai épületek tatarozására.
