LEGRÉGIBB KOR.
LEGRÉGIBB KOR.
VASVÁRMEGYE hegyes-völgyes vidékével, folyókkal és patakokkal átszelt síkságaival, termékeny talajával, gazdag erdőségével, egészséges éghajlatával, a megélhetés mindazon feltételeit egyesíti magában, melyek már az ős időkben is nagy vonzó erőt gyakorolhattak az emberre és állatra egyaránt. Hogy minő népfaj ütött először tanyát e megye határai között, az egymást váltogató néptömegek minő hullámzásáról szólhatnának e földterület ezer és ezer éves rögei, ugyan ki tudná azt megmondani?
Annyi tény – ezt a véletlen felfedezések és tudatos kutatások eredményei kétségen kivül helyezik – hogy Vasvármegye előnyös helyzetét már az őskor embere is figyelemre méltatta, hogy itt élt, itt lakott s hogy lakhelyét az emberöltők hosszú során keresztül a történeti kor hajnaláig megtartotta. A Bejczen és Szombathelyen színre került óriási mammuth-csontok, a különböző vidékeken felmerült kő- és csonteszközök megannyi biztos adatok, melyek a vármegye őskoráról, az ősállatok között élt ember e területen való tartózkodásáról hiteles tanukként szólnak.
