A vár átadása Ferdinándnak
A vár átadása Ferdinándnak
Kászon budai basa Szolnok megerősítésében a fegyverszünet megszegését látta. Azonnal jelentést tett a portára, hol 1551-ben különben is nyilt hadüzenetnek tekintették, hogy Ferdinánd Martinuzzinak közreműködésével rábirta Izabellát a török fennhatóság alatt álló Erdély, Temesvár és a Délvidék átadására. E részeknek átvételére és a királyi csapatok vezetésére Ferdinánd Castaldo János tábornokot küldé, ki az átvételt haladéktalanul foganatosította. Temesvár, Lippa, Karánsebes, Lugos és a többi alvidéki várak, uradalmak és hadiszerek átvételére Báthory Endrét küldé Martinuzzi. Fedezetül adta melléje Losonczy István nógrádi főispánt és Serédy Györgyöt, kikhez Aldana tábornok spanyol és német csapatai csatlakoztak. Miután a rendek az 1551. évi július 26-án tartott kolozsvári országgyűlésen beleegyeztek az átadásba és Ferdinánd hűségére meg is esküdtek, Petrovics Péter temesi főispán pedig kijelenté, hogy hajlandó Munkácsért és a hozzá tartozó uradalmakért átadni Temesvárt és a temesi várakat: misem állt többé annak útjában, hogy az átvétel végrehajtassék. Báthory Endre és Losonczy István tehát aug. 3-áig Dévát, Lippát és Solymost vették át, Serédy György Karánsebest, Aldana pedig 400 spanyollal és egy zászlóalj német landsknechttel aug. 20-ika előtt Lugost és Temesvárt szállotta meg. Fráter György már aug. 19-én jelenté a királynak, hogy az alvidéki véghelyek mind Ferdinánd hatalmában vannak. Martinuzzi és Castaldo az átvett erősségeket egyelőre Aldana tábornokra bízta, a politikai igazgatást pedig Báthory Endre vette át, ki ettől fogva Lippán lakott. „Csatlósa leszek annak – mondá Petrovics Péter, midőn a várak átadása után Lippáról távozott, – a ki ezeket a várakat a szultán hatalma ellen két évig megvédi.”*
Czímer: id. m.6–8. ll.
Ezalatt Fráter György szüntelen küldte a hódoló követségeket, ajándékokat és a kikötött adót II. Szulejmán szultánnak. Kétszínű viselkedésével leplezni akarta a törökök előtt a Ferdinánddal kötött szövetségét.
Petrovics Péter fájdalmas keserűséggel nézte Fráter György cselszövényeit. Minthogy a jelekből azt következtette, hogy a német, mihelyst megfészkeli magát az országban, menten kiforgatja Izabellát és János herczeget abból a kevésből is, a mit számukra a szultán fenntartott: késedelem nélkül értesítette Szulejmánt a történtekről, kit egyébiránt már Ali budai basa is mindenről tájékoztatott. A büszke világhódító, ki Magyarországot hűbéres tartományának tekinté, Erdély és a Délvidék megszállásában a saját területét látta megcsonkítva, miért is utasította Szokolovics Mehemed ruméliai beglerbéget, hogy üssön be Erdélybe és a déli végekbe s űzze ki onnan Ferdinánd hadait, az özvegy királynét pedig helyezze vissza jogaiba.
