Bányászat.
Bányászat.
Némi homályos nyomaira akadunk a megye területén a bányászatnak is. Róbert Károly 1329-ben elvette Pogány Istvántól, Becsend unokájától, az általa addig bírt nyitravármegyei birtokokat s helyettök Kolos- és Dobokamegyében adott neki más birtokot. A birtokok azon a hegyháton feküdtek, mely Livina-Apátitól Sissó felé húzódik s mely ma egész kopáran, kihsználatlanúl tekint a Livina völgyére. Felemlíti e birtokok közül a király Rédeket, Sissót és Libahát (Libichava), Visnyót meg Vendéget. Ez utóbbinál hozzáteszi a király cum auri fodina, az aranybányával együtt. Láthatjuk tehát ebből, hogy az Apáti, Podhrágy és Borcsány között fekvő hegységben a XIV. században bányamívelés volt. Kis-Vendég mellett, a hegyen épült üveggyáron túl, ma is megvan Zlatnik vagyis Aranyos község.
A XV. század elején a megye területén megalakúlt az első közöspénztár. Igaz, hogy magánosok alapítoták a saját czéljaikra, hogy a pénz kezelésére nézve adatunk nincs, de mint a pénzügyi történelem egy figyelemre méltó adaléka, mégis becses emlék. Sempte várában ugyanis 1410. október 23-án Muszticz és Ingo testvérek egyezségre léptek egymással és elhatározták, hogy ezentúl Lengyelországban és Magyarországban levő összes közös birtokaik jövedelmét egy bizonyos helyen deponálni fogják. Ha azután valamelyikök nem tudna jövedelmeiből összes kötelezettségeinek megfelelni, akkor „de corbario pecuniarum per nos repositarum”, a közös pénztárból annyit kap, a mennyire szüksége lesz. Kiadásaikról azonban egymásnak számot kellett adniok s egyik a másik tudta nélkül semmit sem vehetett ki a pénztárból. (O. L. D. O. 9665 és 11300.).
