1593-iki fölkelés.
1593-iki fölkelés.
Mikor 1592 után az egész ország lassan tisztába jött azzal, hogy a törökkel ujabb nagy háborúkat kell vívnia, Nyitravármegye is a fölkelés szervezéséehez fogott. A hős Pálffy Miklósnak felhívására, az 1593. okt. 1-én tartott megyegyűlés azonnal intézkedett, hogy a felkelő-sereg egy hét alatt Nyitrán összegyüljön. Kimondották, hogy e napon személyesen meg kell jelenniök az öszes megyei főpapoknak, főuraknak, birtokos és sessziós nemeseknek. Továbbá, hogy minden egyes portától egy jól fegyverezett gyalogost kell kiállítaniok, még pedig úgy, hogy azok esetleg rögtön a felkelő-sereghez csatlakozhassanak. A megye azonban, okulva a szomorú tapasztalatokon, hangsúlyozza, hogy ezt a felkelő-sereget a megye területéről messze elvezetni nem engedi, a nemesek pedig kell, hogy Nyitrán maradjanak, nehogy a megye teljesen védtelenül maradjon. Ugyanekkor megállapították, hogy a lovasok 4 frtot, a gyalogosok 2 frt 50 denárt fognak havonként fizetésképen kapni. Egy későbbi gyűlésen pedig elhatározták, hogy a felkelő-sereg minden zsákmányt, mely Komárom és Székesfehérvár között kezükbe kerül, Apponyi Pálnak fognak átadni, hogy az hadiczélokra értékesíthető legyen. Ez volt az a sereg, amelyről gf. Illésházy István is megemlékezik történelmi feljegyzéseiben, s amelyhez a megye legdaliásabb ifjai: Balassa Menyhért, Czobor Mihály, Révay András és Gábor, Forgách Zsigmond is csatlakoztak. Ezeket maga Illésházy lustrálta okt. 14-én Mocsonokon s élükre Pálffy Miklós főkapitány állott. Okt. 18-án Komárom alól, hol a szomszéd megyék népeivel egyesültek, már elindultak a dunántúli részekre s fő erejét képezték a hős Pálffy seregének.
1594-ben a megye még nagyobb áldozatot hozott. Kimondták ugyanis a megyei rendek, hogy a papság és a főurak legjobb tehetségük szerint járuljanak a felkeléshez. A birtokos nemesek saját személyük után egy lovast és minden két portájuk után egy gyalogost, vagy minden négy portájuk után még egy lovast állítsanak ki. A felkelő-sereg egybegyűlése napjául január 12-e tűzetett ki. Ismét hangsúlyozta azonban a megye, hogy amennyiben a felkelő-seregnek távolabbi vidékekre kellene mennie, a főkapitány tartsa kötelességének a megye biztonságáról is gondoskodni. Hasonló határozatokat hozott a megye 1595., 1596., 1597. és 1598-ban.
Hogy mennyire jogosult volt a megyei rendek aggodalma, azt sajnosan igazolták az 1599-iki év gyászos eseményei.
