Juhtenyésztés.
Juhtenyésztés.
A magyar juhtenyésztés fénykorában, a mult század elején, a vármegyének különösen jobbparti részén nem egy értékes nyáj volt található. A Németországból és Sziléziából nyájaikkal együtt, különösen a Dunántúlra települt czéhbeli birkások, a gesztesi és tatai járás mezőit is kiárendálták. A változott mező- és közgazdasági viszonyok hatása alatt azonban a juhtenyésztés itt is pangásnak indult. Az utolsó összeíráskor mindössze 79.348 juhot olvastak össze; legtöbbet a gesztesi járásban (30.238), legkevesebbet a tataiban (8776). Ma már csak egyes közép- és nagybirtokon űzik a juhtenyésztést nagyobb mértékben, de itt is csupán a tarlók s a rosszabb minőségű takarmányféleségek értékesítése szempontjából. A köznép tenyésztésében még ritkábban találkozunk birkával; ennek a minősége azonban határozottan jó. A közönséges, gyapjas, fejős anya átlagos élősúlya 40 kg., országos átlagban e súly csak 25 kg.-ra rúg. A gyapjúárak hanyatlásával az uradalmi tenyésztésben a hústermelő irány lépett előtérbe; a negretti-nyájak, nagytestű, főleg Rambouilletkosok alkalmazásával, fokozatosan fésűs gyapjas, nagytestű nyájakká alakíttattak át. Több helyütt az angol húsjuhok tenyésztésével is megpróbálkoztak; így Bábolnán southdown és oxfordshiredown, Kisbéren Cotswold birkával. Figyelemreméltó tenyészetek vannak jelenleg Lózert Kálmánnál Kisigmándon, a kisbéri és bábolnai ménesbirtokokon, a pannonhalmi főapátság és az esztergomi érsekség uradalmaiban, báró Solymossy László ószőnyi gazdaságában, stb.
