A szlabosi papirgyár.
A szlabosi papirgyár.
Az Első magyar papiripar részvénytársaság nagyszlabosi papirgyárának a helyén azelőtt vasolvasztó és hámor állott. A vasipar terén a XIX. század elején beállott rendkívüli pangás e műveknek az üzemét megakasztotta és a vízművet 1825 körül a Gyürky család egy papirmalom hajtására használta fel. A 40-es évek elején az egyszerű papirmalomból géppapirgyár lett. Később a gyár a Hornbacher család birtokába került és mindinkább virágzásnak indult, míg végre 1879-ben a mostani részvénytársasággá alakulva, újabb nagyobb befektetésekkel előbbeni kiterjedésének majdnem háromszorosát érte el. 1892-ben teljesen leégett a gyár és a társaság 1893–94-ben újonnan felépítette, vízerejét új csatornával tetemesen növelte és berendezését teljesen modern alapokra fektetve, a legújabb rendszerű gépekkel látta el. A gyártás kiterjed mindennemű irodai és nyomtató papirosokra a legfinomabb minőségig. Az állam szükségletének fedezésére készült vízjegyes papirok, továbbá mindennemű utánzott meritet-, rajz- itató-, és ragasztott kartonpapírok részben növényi, részben állati enyvezéssel, gépen vagy levegőn szárítva. A gyári épületek alapja kétezernyolcszáz m2, melyen egy sokosztályú fő- és 9 melléképület áll. Hajtóerő: részben vízierő két turbinával, 250 lóerőig, részben gőzerőre 320 lóerőig. A munkások száma 200, ezek közt nő 42. Termelési képesség naponta 6000–7000 kgr. kész papiros. Kiviteli piaczai főképen Ausztria és a Balkán-államok, hazai piacza az egész ország.
