A tornai dézma.
A tornai dézma.
A tornai kerület dézmája, az esztergomi egyház alapítása óta az érseket illette. A dézma tárgyai: búza, rozs, árpa, zab, köles, len, kender, méhek, kecskék, bárányok és malaczok valának, melyet a polgárok (burgenses), parasztok, vendégnépek és minden másrendű lakosok fizetni tartoztak német módon, a mi származásukra vall. Történt azonban, hogy IV. Béla király és felesége, Mária királyné Görgőre mentek lakni, a hova a szükséges élelmi szereket messziről kellett volna utánok vinni. Hogy tehát e kellemetlenség elől kitérjenek, 1263-ban bérbe vették Fülöp érsektől a tornai dézmát készpénz-fizetés mellett és írást is adtak róla, nehogy az érsek joga feledésbe menjen. De hiába volt a királyi levél, – a királyi udvar távozása után se került vissza az érsekségre a dézmajog, hanem a zaardi vár részére foglalták le igaztalanúl. Csanád érsek e miatt pört indított és Druget Vellermes nádor 1336 márczius 23-án, „úgy követelvén ezt az igazság”, visszaállította az érsekség jogát, „minthogy a dézmák a lelkek üdvére rendeltettek az egyházak, az egyházak főpapjai, érsekek, püspökök és más papok élelmezésére, az egyházak fönntartására s az egyházi dísz beszerzésére, hogy ez által a mindenható Isten világuralma elismertessék.”*
Knauz, Monum. eccl. Strig. I., 496. – Az ítélet a rozsnyói püspöki levéltárban.
