3. A VÁRMEGYE ÉS A VÁROS SZEREPE A NEMZETI TÖRTÉNELEMBEN AZ ÁRPÁDOK ALATT.
3. A VÁRMEGYE ÉS A VÁROS SZEREPE A NEMZETI TÖRTÉNELEMBEN AZ ÁRPÁDOK ALATT.
A nemzeti királyság első évtizedében, ama nagy munka közepett, melylyel Szent István a keresztény állam alapjait rakta le, az esztergomi várnépek szinte állandóan fegyverben állottak. A határszéleken a magyarok és németek között szakadatlanúl folyt a harcz, a kisebb becsapások napirenden voltak mindkét részről. 1030 nyarán maga Konrád császár támadt István ellen. Míg hadaival a határszéli megyéket lepte el, addig a szövetségben álló csehek a Duna balpartján, egészen Esztergomig pusztítottak.
Szent István király ekkor minden erejével a németek ellen fordúlt, minek következtében Konrád császár 1031-ben békét kötött. A vármegye területe azonban csak egy évtizedig élvezte a béke áldásait. István halála után Péter került a trónra, a kit az elégületlenek 2041-ben csakhamar elűztek s Aba Sámuelt kiáltották ki királynak.
Péter és Aba Sámuel.
I. Endre.
I. Béla.
Salamon.
I. Géza király.
Szent László.
Kálmán.
II. Béla.
II. Géza.
III. István.
IV. István.
III. Béla.
Imre.
II. Endre.
IV. Béla.
Tatárjárás.
Telepítések.
V. István.
IV. László.
III. Endre.
