Neolithkori ember lakása.
Neolithkori ember lakása.
Ez az erőditési rendszer csaknem valamennyi abauj-tornamegyei földvárnál ugyanaz. Mindenik földvárat egy dombhát alkotja, melynek alakja többnyire tojásdad; ez három oldalról meredeken esik le a völgybe, melynek tövében ott található a nélkülözhetetlen és sohasem hiányzó folyó vagy patak, s csak a negyedik oldal felől van a dombháttal összefüggésben. Nagyságuk különböző; a legnagyobb hossza mintegy 100 m., szélessége 60 m., a legkisebbé 25 m. és 14 m. A tojásdad sík volt a földvár tulajdonképeni alapterülete, melynek vagy körsáncza volt a meredek partok felé 465avagy scarpirozott függőleges terrasszával óriási lépcsőhöz hasonló karimaszerü bevágást viselt. A terrasszon belül foglalt helyet a szárazon rakott kőfal, ezen belül pedig állottak a neolithkori ember méhkasalaku kalyibái, melyeket a következőképen készitettek: a földvár talajába köralakban gyermekkar vastagságu, frissen vágott, tehát hajlítható faágakat szúrtak le s ezeknek felső vékonyabb végeit csomóba kötötték s az így keletkezett kúpalaku vessző-vázat agyaggal vastagon betapasztották s azután erős tűzzel kiégették. Őstelepeink legtöbbjén nagy mennyiségben szedhetni oly kiégett agyagtapasz-töredékeket, melyekbe a kunyhónak vessző- s ágfonásu fala homoruan van lenyomva; sőt előfordul oly töredék is, melyen a tapasztó kéz nyoma kivehető. E nyomok arról tanuskodnak, hogy e kalyibákat készitő emberek aránylag kiskezü és vékonyujju fajhoz tartoztak.
A földvárak talajában tűz- és hamurétegek között rendszerint nagyon vastag és túlnagy edényekhez tartozó töredékeket találunk. Az ilyen, gyakran egy hektoliter űrtartalmu edények víz- és magtartókul szolgáltak s különösen oly esetekben volt fontos szerepük, a midőn egy-egy törzs vagy társaság, ellenséges törzsek által megtámadtatva, földsánczai közé menekült és ott hosszabb ideig volt kénytelen tanyázni. Mert béke és nyugalom idején a neolithkori ember sátrát a patakok s folyók mellett terülő rónákon ütötte föl; silány kő- és faeszközeivel megművelte a földet, gabnanemüeket, lent termesztett vadászott, a folyókban pedig csont-horgai segélyével halat fogott és e barátságos rónát, árnyas ligeteket főképen akkor hagyá oda, ha ellenséges nép ütött rája, hogy szerzett javaitól megrabolja. Ilyenkor a földvár aljában elszórt telepeken lakó családok a mentsvár sánczai között kerestek s találtak menedéket, melyet ostrom esetén egyesült erővel meg is védelmeztek, a sánczokból nyilakat lövöldözvén s kőtömböket guritván az ostromló ellenség sorai közé.
A MONAJI LELET.
