32. EGY IFJÚ ÍRÓ
32. EGY IFJÚ ÍRÓ
Lehet, hogy a korral jár a fölfedező hajlandóság, s lehet, hogy most, mikor egy ifjú íróról írok néhány jó szót, nem leszek szerencsésebb fölfedező Rákosi Jenőnél. De mégse hinném, hogy nagyon csalódjak, amikor másokkal is meg akarom jegyeztetni a Szász Menyhért nevét. Két könyvét olvastam most s egy kéziratos, hosszú verses elbeszélésféléjét. Legtöbbet ér a verseskönyve, Az emeletünkön, a másik könyve gyermekes, naiv, de forró vallomás, úgynevezett regény, az örökké élő ifjú Werther keservei. Az elbeszélő költemény ehhez hasonló, bús, furcsa perditatörténet, de itt-ott sok-sok és meglepő poétasággal írva. A verseskönyvben a Józsefvárosi énekek s a Budai dalok mutatnak hangulataikkal olyan erős legényt Szász Menyhértben, akiről talán nem fog kelleni valaha megbánnom, hogy érdeklődést és szeretetet kértem a számára.
Ny 1913. december 1.
Ady Endre
