isten – ‘valamilyen jelenséget megszemélyesítő elképzelt emberfeletti lény’: tűzisten, esőisten; ‘‹egyistenhívő vallásokban, tulajdonnévszerűen› a világ teremtője, fenntartója’: Isten nevében. Származékai: isteni, istenes, istenít, istenség, istenke, istenül.
Bizonytalan eredetű szó. Talán az ős eredetibb is alakjából ered (lásd Halotti Beszéd: isemüküt Adamut) azzal a kicsinyítő jellegű t–n képzőegyüttessel, amely a nőstény szóból ismerős, jelentése tehát ‘atyácska, öregecske’ lehetett. A magyarázatnak vannak hangtani nehézségei, pl. a Halotti beszédben már mai alakjában (is-ten) találjuk, holott feltételezett alapszava még a jóval ősibb véghangzós formát mutatja: ise-müküt. Lásd még istenuccse.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.