Lonc
Lonc (növ., Lonicera L., l. o., Caprifolium Juss., l. o.), a bodzafélék átelleneslevelü cserjéje vagy iszalagja. Virágzata a levél tövében nyeles, gömbös v. álernyős, virága gyakran kettes, szirma hosszucsövü v. csaknem harangforma, a tövén kis öble van, 5 hasábu, majdnem kétajaku. Bogyója 2-5 rekeszü, gyakran iker. Mintegy 80 (hazánkban 10) faja az északi földgömb mérsékelt és meleg vidékein terem. Valamennyi kertbe illő, gyakran ültetik, az iszalagfaj lombozatnak vagy lugasra célszerü. A L. Periclymenum L. Közép- és D.-Európa, Kaukázus és É.-Afrika iszalagja, levele nyárizöld, elliptikus. Virágörvei sűrüen következnek egymásra, jóillatuak, pirosak, bent sárgák, bogyója piros. Levele valamint a virága szine is változó. Kerti lombnak ültetik. A L. Caprifolium L. (jerikói lonc v. rózsa, kecskeszakállfű, szulák) hazánktól kezdve Európa déli részén és a Kaukázusban terem. Levele szintén csak nyáron zöldel, a visszája többnyire deres szin, a felsőbb párok alja összenő, ugy hogy belőle egész vizálló öböl keletkezik. Virágörve a legfelső levelek tövében nyeletlen, jó illatu, de változó szinü, mintegy 5 cm. hosszu. Bogyója piros, 5 m. magasra is felkúszik, könnyen szétágazik és szétterjed, azért kerítést, lugast stb. futtatnak be vele. A L. Xylosteum L. (kutya- vagy ebcseresznye, ükörke vagy ikerke, ikeres cseresznye, csontfa) az óvilágban gyakori, merevszáru, 1-21/2 m.-nyi cserje. Levele tojáskerek, szőrös, virága fehér, később sárguló. Bogyója piros. Meztelen testvére hazánkban a L. leiphylla Kern. Amaz vadon gyakori, gyakran ültetik, nagyon kemény fáját feldolgozzák (puskavessző, ostornyél, pipaszár; kötő és himző tű Livoniában). A L. Tatarica L. Szibériában, Tatárországban és Oroszország délkeleti részén terem, innen terjedt szét, most mindenfelé ültetik. 2-3 m.-nyire bokrosan nő, levele meztelen, halaványzöld, virága fehér vagy rózsaszin, bogyója piros. Ezeken kivül még sok más szép L.-ot ültetnek, a L. Canadensis L. meg a nagy- és szépvirágu L. Ledebourii Eschsch. a legnevezetesebb. Virágjokat a méh szivesen látogatja. A görög a fiatal hajtását eszi, s vizelethajtónak tartja. Levelét a kecske meg a juh eszi, de a bogyó meghajt, sőt erősen meg is hánytat; a L. coeruleaét L. Kamcsatkában eszik.
