Idő. Kant szerint az idő épp ugy mint a tér érzéki fölfogásunk eredeti formája, amely nem a tapasztalat utján származik, hanem tiszta szemlélet a priori (l. Kant). Az idő tehát e nézet szerint nem valami, ami objektive, mellőzve fölfogásunkat, tényleg léteznék, csak mi fogunk föl mindent az idő formájában, mert az idő fölfogásunk eredeti formája. Ezzel szemben áll az a fölfogás, mely az időnek objektiv valóságot tulajdonít; az idő van; az események tényleges egymásutánjának formája. Egy harmadik fölfogás az időfogalom lélektani keletkezését kutatja. De akármikép keletkezett a fogalom s akármint vélekedünk metafizikai mivoltáról, bizonyos, hogy az időt mintegy egyenes vonal módjára képzeljük, melynek minden egyes pontja következik a megelőző (multtá vált) időpontra s megelőzi a következő időpontot (jövőt), ugy hogy az időnek ez a három főmomentuma van: jelen, mult és jövő. Az I. mértékéül az egyforma közökben ismétlődő tüneményeket - mint a Földnek tengelye körüli forgását, illetve ennek tartamát, valamint sokszorosát, a Földnek a Nap körüli mozgását - veszszük (l. Év). A katolikus egyház az évnek azon részét, melyben a lakodalmak és lármás mulatságok tiltvák: zárt időnek (tempus clausum) nevezi; tart advent első vasárnapjától vizkeresztig és hamvazó szerdától husvét utáni vasárnapig (Quasimodo geniti v.). Azonkivül az egyházi évet három szent időre osztja: a karácsonyi, a husvéti és pünkösdi időre. Az I. összeségét örökkévalóságnak nevezzük. (L. még Folytonosság, Időjárás.) - I. a nyelvtanban, l. Igeidők.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.