Fogamzás
Fogamzás v. termékenyítés (fecundatio, conceptio), fejlődéstani értelemben a női ivarváladéknak, a petének (ovulum) termékenyítése a him ivarváladék: az ondó által, aminek bekövetkezése után a pete fejlődőképes lesz. Már Spallanzani tudta, hogy az ondótestnek a petébe be kell furakodnia, de a pontosabb viszonyokról csak az ujabb fejlődéstani kutatások nyujtottak felvilágosítást. Régebben azt hitték ugyanis, hogy az ondótest befurakodása után a petesejt magva, az u. n. csirhólyag (vesicula germinativa) kettéválás által oszlik, mire a petesejt is kettéválna s igy jönnének létre direkt oszlás által a barázdálási sejtek (1-4. ábrák.)
1. 2. 3. 4. ábra.,
amelyekből a csirlevelek, ezekből pedig az ébrény lesz. De ujabban a fejlődésbuvárok azon meggyőződésre jöttek (Hertwig Oszkár), hogy a petemagnak a F. előtt meg kell érnie, ami górcsővel észlelhető tüneményekkel jár. A finomabb viszonyok, vizben élő gerinctelen állatok átlátszó petéin (Hertwig O.) , a házinyul petéin (van Beneden) és másokon is tanulmányoztattak, s röviden összefoglalva a következőkben állnak:
A petesejtben a csirhólyag központi fekvését elhagyva, a kéregrész felé vonul (5. ábra)
5. ábra.,
miközben a szikállomány szemecskéi sugaras irányban rendezkednek körüle. A kéregrészbe érve, a csirhólyag a szikban feloldódik s állományának egyik részéből, az u. n. kromatinból orsó-idomban rendezkedett finom fonalak lesznek, amit irányító- v. magorsónak neveznek. Az irányító orsó függőlegesen áll a pete felszinére, s mindkét csúcsán világos folt van, amelyek körül a szik sugaras elrendezésü (amphiaster, Fol.). A körzet felé álló foltocska most a pete felszinén kis domb alakjában kiemelkedik és a petéről lefüződik; nemsokára még egy ilyen hólyagocska válik le a petéről, ezeket irányító hólyagoknak, vagy golyócskáknak nevezik (5-8. ábrák)
6. 7. 8. ábra..
Ezen képződmények iránt a fogalmak sok ideig homályosak voltak. Ujabban ki van mutatva hogy e sajátszerü folyamat lényege nem egyéb sejtoszlásnál, illetőleg sejtbimbózásnál, melynek az a feladata, hogy általa a csirhólyag egy része a petéből kiküszöböltessék. Valószinüleg azért történik ez igy, hogy a nagy csirhólyag megkisebbítés által alkalmas legyen a jóval kisebb ondótest fejével való egybeolvadásra. A megkisebbülés bekövetkezése után a jelentékenyen megfogyott csirhólyag (0,013 mm.) visszavonul a pete középpontjába (9. ábra)
9. ábra.,
a szikszemecskék sugaras elrendezkedése elenyészik és a pete most alkalmas lett a F.-ra, azaz, az ondótestnek a felvételére (impraegnatio, Hensen). Rokon e folyamat az infuziorák egybeolvadásával (conjugatio). Mig az utóbbiaknál két kifejlett egyén egybeolvadása teszi a feltételét a fogamzásnak, addig felsőbb rangu lényeknél a fogamzás a kifejlett egyénekről leváló fajlagos sejtekre ment át. Az egész folyamat értelme a munkamegosztás elvén alapszik: a legalsóbb rangu lényeknél a fogamzási folyamatban az egész szervezet részt vesz, felsőbb ranguaknál csak egyes levált fajlagos sejtek, de ezek azután ezen egyféle működést annál tökéletesebben elvégezhetik. A him és női ivarváladéknak: a petének és ondótestnek annyira eltérő szerkezete is a munkamegosztás-elvéből nyeri a megfejtését: a pete anyagából lesz az ébrény, az ondótest ellenben kicsinysége miatt csak kevés anyagot szolgáltat az ébrény testének felépítéséhez, de a petemaghoz való csatlakoztatása által igen fontos feladatot teljesít, tudniillik átviszi az atyai szervezet tulajdonságait az utódok sejtjeibe. Rendszerint csak egy ondótest furakodik be a petébe, ha pedig több jut bele (polyspermia), akkor a petéből torzszülött lesz. Vizben fejlődő gerinctelen állatok (p. tüskebőrüek) átlátszó petéin, ha azokat górcső alatt az ondóval kevertük, jól lehet látni, hogy a pete közelébe jutott valamelyik ondótest ellenébe a peteszik felszinéről egy kis pup kiemelkedik s ez az ondószálacska fejével egyesül (10. ábra)
10. 11. ábra.
Az ondótest azután befurakodik a szikbe és farkfonala benne eltünik, de a feje világos foltocska képében megmarad és mint u. n. ondómag (pronucleus masculinus, van Beneden) a petemag ellenébe halad, környékezve a sziknak sugaras rendezkedése által (11. ábra). Ha az ondómag a petemaggal találkozott (12. ábra)
12. ábra.,
vele egybeolvad és a pete közepe felé visszavándorol. E szerint a fogamzás a petesejt magvának az ondótest fejével való egyesülésében áll (az ondótest feje sem egyéb, mint mag), azaz a him és női ivari sejtek magvainak egybeolvadása (conjugatio) teszi a fogamzás lényegét. Az egybeolvadás által keletkezett uj mag van most felruházva azon képességgel, hogy indirekt oszlás által kettéváljék, amit a szik oszlása követ (13., 14. ábrák)
13. ábra. 14. ábra.,
mire a termékenyített pete 2 barázdálási golyóra szétesett, s ezeknek mindegyike ujra kettéválik. Igy folyik le a barázdálási folyamat (1-4. ábrák), aminek eredményeül a csirlevelek (l. o.) jönnek létre.
F. a nőnél havonként egyszer történhetik, mert ugylátszik peteérés és peteleválás is csak egyszer történik havonta, aminek látható kifejezése a havi vérzés (menstruatio). A pete leválásának idejét nem ismerjük; azt sem tudjuk, hogy meddig marad életre és fogamzásra képes, és mily sokáig vándorol a méhkürtön keresztül. A fogamzás ideje rendesen az utolsó havi vérzés első napjától számított 10-15-dik napra esik, ami azonban nem zárja ki azt, hogy az utolsó havi vérzés előtt történt közösülésből a méhürbe jutott ondószálcsa termékenyítse a később levált petét. A F.-sal összefügg a magzat nemének kérdése is, amely még mindeddig igen homályos. Számos a föltevés és kevés az alap, amiből következtetni lehetne. Számos statisztikai adatok fognak talán célra vezetni; de most még azokat a momentumokat sem ösmerjük, amelyekre a föltett kérdést alapítani kell. Hofacker és Sadler állítják, hogy a szülők kora a döntő, ugy hogy minél nagyobb a korkülönbség, annál biztosabban jön létre az idősebb félnek neme. Düsing azt állítja, hogy a magzat neme ama szülő félnek felel meg, amelyik a nemzés pillanatában tulságosan van megerőltetve. Valószinü, hogy a női petének épp ugy, mint az ondószálnak valamely viszonylagos minőségétől függ a nem meghatározása s azért a megtermékenyítés (impraegnatio) pillanatában, a két elem találkozása és egyesülésekor dől el a nem kérdése.
F. a botanikában (a kukoricáról kötés-nek is mondják) a növényeknek foganatos termékenyítése, s az utána bekövetkező csiraképződés megindulása. Az eleinte falatlan petesejtet t. i. a himsejt termékenyítvén, sejtfala képződik, növekedésnek indul, a csiratömlő feneke felé megnyulik. Ez az uj növény csirájának első jelentkezése, előképlete, de nem az egész alakul át csirának. L. Termékenyítés.
