Festőfák
Festőfák (növ.) az olyan fák, melyekben festéknek való anyag van, mint a kampesfában, a fiset- v. fusztikfában, a sárga- és pirosfában (Caesalpinia és Coulteria, Thespesia, kókacserje) valamint a szantálfában is. A F. a magyar fisettfa, vagyis a szömörce kivételével mind más földrészbeliek, s rendesen mint tuskót pakolás nélkül szállítják. Szétaprítani az európai telepeken (Hamburg, Lipcse, Berlin stb.) a festőfamalmokban szokják, s a szétaprítás eredménye a festőforgács. A szétaprított anyagot több hétig sötét levegős helyen tartják, gyakran vizzel megnedvesítik, időnként lapáttal megforgatják vagyis erjesztik, hogy a festék, mely nem volt még készen a festőházban, a kromogénből vagyis festő-anyából kiképződjék. Az erjesztett fa élénkebb szinü s mint festék szaporább. A felaprított és erjesztett F. kifőzéséből és a kivonat párolgatásából lesz a festőfa-kivonat, mely v. szirupnemü (20-25°), v. kemény, sötét fénylő és kagylós törésü massza. Az üres térségben készített kivonat vizben tökéletesen feloldódik, a levegőn párologtatottból több-kevesebb oldatban marad belőle; l. Fafestés és Festőnövények.
