Főpapok vagyonában való örökösödés
Főpapok vagyonában való örökösödés. 1. A kat. főpapokat illetőleg a fiskus a főpapok végrendelkezési jogát kétségbevonta s hagyatékukra ismételten a foglalás jogát (jus spolii) gyakorolta. A bizonytalan jogállapotnak véget vetni akart II. Ferdinand királynak 1625-ki (dec. 11.) diplomája, mely a szabad végrendelkezési jogot elvileg elismerte. A megujult kételyeknek eloszlatását célozta az ugynevezett Kolonich-féle egyezvény (Conventio Colonichiana) a fiskus és Kolonich Lipót bibornok primás között 1700 dec. 5-én (kihird. 1703 jun. 15.), mely szerint a kat. főpapok külön kir. engedély nélkül tiszta szerzeményüknek csak 1/3 részéről intézkedhetnek; a többi hagyaték felerészben az illető egyházat, felerészben a fiskust illeti. A magánjellegü egyezmény az 1715. évi 16. t.-c. által megerősíttetvén, országos törvény erejét nyerte. Az 1855. konkordatum a főpapok szabad végintézkedési jogát visszaállította. Kivételt képeznek egyedül a püspöki jelvények és egyházi készületek s szokás alapján a könyvek, amelyek az utódra szállnak. Végrendelet hiányában a hagyatéknak 1/3-a a felmenő és az oldalrokonokat a 10. izig illeti, a másik 2/3-a egyenlő részekben az egyházra és a fiskusra száll. Rokonok hiányában azoknak osztályrésze mint kaducitas a fiskust illeti. - 2. A görög kel. papság utáni örökösödést az 1779-ki u. n. Rescriptum declaratorium Illiricum rendezte, mely szerint a főpapok hagyatékuk feléről belföldiek számára szabadon végrendelkezhetnek, a másik felerész a metropolita után az u. n. illir nemzeti pénztárba foly, a püspökök után a metropolita és a karlovici iskolák alapértéke között felosztatik. Végrendelet nemlétében a hagyaték felerészben a nemzeti pénztárt, felerészben a karlovici iskolák alapértékét illeti meg.
