Erdei lopás
Erdei lopás tárgyait képezik; a) az erdőben létező élőfa, b) ott létező levágott, de eladásra vagy felhasználásra még fel nem dolgozott fa, c) az erdőben szórtan fentartott hagyottfa vagy felfa, magfa, vagy 10 évesnél fiatalabb csemetefa, d) tuskók, élő vagy elszáradt, vagy az elemek által letört fának ágai, gallyai; e) le nem hántott és lehántott fakéreg, f) száraz vagy zöld falevél és moh, g) gubacs, tölgy, bükk, fenyő s más erdei mag, erdei gyümölcs, gomba, korhadék, föld, agyag, tőzeg, mész, gyephant, fagyökér, fü s egyéb erdei termék, h) fanedv, jelesül gyanta, terpentin, nyir- és jávorlé. A tolvaj minden esetben a lopott dolog értékét, a legtöbb esetben még az értéknek vagy az érték egy hányadrészének (p. felének, 1/4ed részének) megfelelő összeget kártérítésül tartozik megfizetni s ezenfelül minden esetben az értékmegtérítés és a kártérítés cimén fizetendő összeggel egyenlő pénzbüntetéssel büntetendő. Az E. ezekben az esetekben kihágást képez, de csak akkor, ha a lopott dolog értéke 30 frtot meg nem halad. Ellenkező esetben a lopás az általános btkv. rendelkezései alá esik s ahhoz képest büntettet vagy vétséget képez a szerint, amint a lopott tárgy értéke 50 frtot meghalad, vagy meg nem halad. Ha az érték 50 frtot meg nem halad, akkor a károsult jogosítva van azt 30 frtra leszállítani, mely esetben aztán a cselekmény nem mint vétség, hanem mint kihágás büntettetik. Ellenben büntettet képez az erdei lopás a lopott dolog értékére való tekintet nélkül akkor is, ha oly körülmények forognak fenn, a melyek az általános btkv. szerint a lopást tüntetté minősítik, azzal az eltéréssel azonban, hogy az u. n. fegyveres lopás (btkv. 337. §.) csak lőfegyver viselésének esetére szorítkozik; a visszaesésnek (btkv. 338. §.) minősítő hatálya pedig 10 helyett csak 3 évig tart.
