Bekérgezés
Bekérgezés (incrustatio v: infiltratio), az ásványtanban és kőzettanban az a folyamat, midőn vm. ásványi anyag vizből kiválva vékony rétegben lerakódik egy más, vizbe került ásványra, kőzetre, esetleg más testre. A B. úgy is történhetik, hogy az ásványi anyagot tartalmazó viz lefolyván vm. kőzeten a viz erre rakja ásvány-anyag tartalmát és ilyformán bekérgezi. Leggyakrabban szokott mint B. előfordulni a szénsavas mész mésztufa v. travertino meg aragonit alakjában, továbbá a barnavasérc (gyepvasérc), a kovaföld a pirit, mangánvegyületek stb. B. a növénytanban a sejtek falainak más anyagokkal, főkép kovasavval történt bevonása: a már nem fiatal sejtfal cellulóza-részecskéi közé idegen anyagok rakodnak. A B. legszebb példáit a kovamoszatok közt láthatjuk melyeknek sejtfala teljes kovapáncéllá lesz s gyakran, mint p. a Pleurosigma nevün, igen csinos és oly finom rajzokat látni rajtok, hogy a mikroszkópok jóságának megitélésére próbákul is alkalmazhatók. Ha ezeket a sejteket platinalemezen elégetjük, a szerves részek elpusztulnak s csak a szervetlen kovaváz marad hátra. A zsurlók és pázsitfüvek bőrsejtjeinek fala is bekérgeződik, aminek következtében érdes tapintatu lesz, sőt a kitelelő zsurlót cinedények surolására is használják. Magasabb sások levél- és szárélei annyira bekérgeződhetnek, hogy a kezet a tollkésnél is élesebben meghasíthatják. A Charák mészszel inkrusztáltak azért szárítva nagyon törékenyek.
