Agapé

Full text search

Agapé (görög., szeretet, vendégség), az első keresztények közös étkezései, melyeket az egyházközséget összekötő szeretet kimutatására és bebizonyítására tartottak, s az úrvacsora ünnepélyével fejeztek be. Az urvacsorát a kereszténység első idejében lehetőleg mindennap megünnepelték. Egy város vagy kerület lakói valamely e célra kibérelt nagyobb teremben, vagy valamely gazdagabb hittárs által fölajánlott helyiségben estefelé összejöttek közös vendégségre. Kenyér és bor sohasem hiányzott, e mellett hus, sajt, tej és méz s mint a római katakombákban tett ásatások mutatják, hal kerülhetett leggyakrabban az asztalra. A vendégség költségét a gazdagabb egyháztagok viselték. A meghatározott órában a vendégek összejöttek; ha valaki késett, azt az apostol rendelete szerint (I. Kor. XI. 33) megvárták s mikor mind együtt voltak s férfiak és nők más-más asztalhoz leültek, az egyház püspöke vagy preszbitere elmondta az áldást. Azután jött az étkezés, melynek végén az egész gyülekezet megmosta a kezét. Ekkor, vagy ha az évszak úgy kivánta előbb is a lámpát föltették tartóikra (mint a tróási felsőházban. Csel. XX. 8) s kezdődött az est ünnepélyesebb része. A gyülekezeti előljáró megáldott, megtört és szétosztott egy kenyeret s körüljáratott egy poharat, «az áldásnak poharát»: Azokat, kik különösebb lelki ajándékokkal birtak, felszólították, hogy fejtegessék a szentirást s a gyülekezet himnuszt énekelt Istenhez, vagy Krisztushoz mint Istenhez. Ez volt a legtermészetesebb alkalom, hogy a távoli egyházakból jövő hireket, leveleket közöljék az egyháztagokkal s fogadják az ajánló levelekkel jövő idegeneket. Adományokat gyüjtöttek a bajban vagy nyomoruságban levő testvérgyülekezetek számára (l. Kor. XVI. 1). Azután jött az üdvözlés, a testvéri szeretetet oly melegen jellemző «szeretet csókja» (l. Pét. V. 14), a «szent csók» (Róm. XVI. 16), a végima s a nyugodt, csendes szétoszlás. A második század óta az A. házi és keresztény-társadalmi ünneppé változott, sőt pusztán társas mulatozássá fajult, mint Alexandriában, vagy puszta ajándékozássá a szegények javára, mint nyugati Afrikában, s így el kelle vesztenie jelentőségét. Más okok is befolytak az A. elfajulására s fokonkint el is tiltották az egyházi zsinatok, a laodiceai (360-370 között), a 3-ik karthágói (391) és a trullósi (692).

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi