táncalkalmak: biztosítják a táncnak, az egyik legfontosabb közösségi szórakozásnak a szokáskeretét, lebonyolítását. Kialakulásuk körülményei és szervezettségük intenzitása alapján különböztetjük meg típusait. A hagyományos keretek között spontán létrejövő táncalkalmaknak az alkalmi összeállástól a szervezettebb formákig számos változata lehetséges (→citerabál, →csutri, →dudabál, →gyermekbál, →játszó, →padkaporos bál, →pendzsom, →szabad bál, vasárnapi tánc). Rendszerint vasárnap délután kezdik és este fejezik be. Az ún. →bál mindig szervezett és ez formaságaiban is megmutatkozik (→aratóbál, →batyusbál, →bilétes bál, →húsvéti bál, nősbál, párosbál,→regrutabál). A bálok este, néha délután kezdődnek és reggelig tartanak. A magyar népterületen az ünnepélyes, szervezett táncalkalmak, bálok újabb keletűek, a múlt század második felétől, főleg a századforduló táján kezdtek elterjedni. A táncalkalmak e típusa a 17–18. sz.-i francia (XVI. Lajos) és Ny-európai udvari, arisztokrata bálokon alakult ki, amelynek ceremóniás feszességét a polgárság is átvette, majd közvetítette a parasztság felé. Részben a spontán, de a szervezetten megrendezett táncalkalmak nagy részét is a gazdasági, családi élet és a naptári év szokásai alapján csoportosíthatjuk. Munkához fűzódő táncalkalmak: aratóbál, fonó, →kalákatánc, kenderdörzsölő,→szüreti tánc, →taposóbál stb. Családi életszokásaihoz fűződőtáncalkalmak:→halotti tor, →halott lakodalma, keresztelő, kézfogó, lakodalmi táncok stb. Naptári év különböző napjaihoz fűződőtáncalkalmak: →búcsú, →farsangi bál, húsvéti bál,→karácsonyi tánc stb. A társadalmi rétegenként rendezett zárt körű táncalkalmak nagy száma főleg a nyugati táncdialektus táncéletére volt jellemző. Az erős polgári hatást tükröző táncélet azonban itt megőrzött számos archaikus vonást, mint pl. a vasárnapi játszót, a táncmulatság nélküli ünnepnapok énekes táncos szórakozási lehetőségeit, amelyek még a két világháború között, de még az utóbbi évtizedekben is divatban voltak (Sárköz, Duna mente, Galga vidéke). A tiszai táncdialektus területén a tanyavilágban és az Alföld peremén levő kis falvakban a polgári jellegű nagy táncalkalmak mellett élénk maradt a kötetlen táncmulatságok kerete. Erdélyre jellemző a táncalkalmak sokfélesége. A szervezett bálok mellett még nagy szerepe van ma is az alkalmi mulatságoknak. Jelentősek a munkaalkalmakhoz fűződő táncalkalmak. A táncalkalmak bősége tekintetében kiemelkednek a gyimesi csángók, ahol mintegy 36 táncos alkalmat tartunk számon. (→ még: tánchely, →táncrendezés) – Irod.Faragó József: Tánc a mezőségi Pusztakamaráson (Erdélyi Múz., Kolozsvár, 1946); Morvay Péter–Pesovár Ernő: Somogyi táncok (Bp., 1954); Pesovár Ferenc: Fejér megyei népi táncok I. Alapi táncok (Alba Regia, 1960); Kallós Zoltán–Martin György: A gyimesi csángók táncélete és táncai (Tánctud. Tanulm., 1969–70., Bp., 1970); Martin György: A magyar nép táncai (Bp., 19742).
Pesovár Ferenc
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.