kemence
kemence: sütő-, fűtőépítmény lakószobában, konyhában, sütőházban, amelynek számos funkcionálisan elkülönült változata alakult ki. Vannak szobai fűtő-sütőkemencék, amelyek lehetnek → külső fűtésű szobai kemencék, → belső fűtésű szobai kemencék, → konyhai sütőkemencék, szabadon álló sütőkemencék, → aszalókemencék. A kemence fejlődését, használatát a 15. sz.-tól paraszti közösségeinkben is egyre fokozottabban befolyásolták a különféle → kályhák és → kandallótípusok. – Kemence szavunk valószínűleg honfoglalás előtti keleti szláv eredetű jövevényszó. A magyar nyelven kívül azonban csak az É-orosz nyelvjárásokból mutatható ki, ahol fürdőkemencét jelent, amelyet kövekből raknak. A magyar kemence is a kamen ’kő’ származéka, s a 14. sz. végéről adatolható. A kemence szinonim szava volt a pest, amely bolgár-szláv jövevényszó, újabb kori erdélyi és nyitrai előfordulása egykori szélesebb használatára utal.
Sütőkemence pitvarban. A kemence előtt csempe szikrafogó, balról utólag hozzáépített tűzhely, „kis fűtő”, felette vakkémény (Diósad, v. Szilágy m.)
Sütőkemence sütőházban (Kászonjakabfalva, v. Csík m.)
Belső fűtésű kemence, előtte főzőtűzhely, kürtő (rekonstrukció) Balassagyarmat, Nógrád m., Palóc Múzeum
Falon kívülre épített konyhai kemence a tornácban, helyi hagyományt alkalmazó újítás (Szigetmonostor, Pest m.)
Kenyérsütő kemence füstöskonyhában (Szenna, Somogy m.)
Sütőkemence szabadban, udvaron (Győrtelek, Szabolcs-Szatmár m.)
Külső fűtésű szobai kemence, amelyet sütésre, fűtésre egyaránt használnak (Zenta-Felsőhegy, v. Bács-Bodrog m.)
Külső fűtésű szobai kemence (Karcag, Szolnok m.)
A ház hátsó falából kiugró kenyérsütő kemence (1951, Kardoskút, Békés m.)
Fűtés tanyai kemencében (Kéleshalom, Bács-Kiskun m.)
Konyhai sütőkemence a szabad kémény alatt, lapos tetején tapasztott katlanokkal a főzésre (Szil, Győr-Sopron m.)
Filep Antal
