köböl
köböl: régi űrmérték. 1. szemestermény mérésére szolgált. Nagysága változott és általában 64 liter volt, azaz két → véka. Egy erdélyi köböl 64 → pintből állt. A köböl nagyságváltozásaira a más mértékekkel való összevetése mutat rá. A pozsonyi → mérőt fél köbölnek is vették, holott 1 pozsonyi mérő 62,5 liter (az osztrák mérő 61,5 l) volt. A köböl némely helyen a → szapuval volt egyenlő, 1 szapu viszont 2 pozsonyi mérővel, azaz 125 l. – A köböl 12–42 liter közötti bormennyiséget is jelöl. (→ még: borűrmértékek) – 2. A köböl közvetve földnagyság mérésére is szolgált. Egyköblös vagy teljesebb alakjában egyköblös föld azt jelentette, hogy egy köböl vetőmagot megbíró földterületről van szó. Egy pozsonyi köblös föld 1100–1200 négyszögöl, vagyis egy nagyar hold, amelybe 4 véka gabona került. A köböl szó a latin cubulus átvétele, valószínűleg szláv közvetítéssel. (→ még: területmértékek) – Irod. Wenczel Gusztáv: Magyarország mezőgazdasági története (Bp., 1887); Beke Ödön: Köblös föld, kilás föld (Magy. Nyelvőr, 1947); Bogdán István: Helyi földmértékeink a 18. század végén (Történeti Statisztikai Évkv., 1967–68, Bp., 1970).
Dankó Imre
