dilettáns <olasz dilettante ’gyönyörködő’>: valamely művészeti ággal (díszítő- és előadóművészet, költészet stb.) kellő hozzáértés nélkül és nem is hivatásszerűen foglalkozó személy. A népi →alkotók, →előadók és a →népművészek többsége nem tekinthető dilettánsnak, legfeljebb →amatőrnek. Egyes átmeneti típusaik, így az őstehetségek (naív festők és szobrászok), továbbá a népiköltők (→népi verselők, →históriások, →hírversírók stb.) egy része már igen, mivel saját hagyománykörükből kiléptek, de a hivatásos művészet színvonalát nem érték még el, legjobb esetben is csak erőlködve, gyatrán, sokszor nevetségesen utánozzák. Önérzetük és magabiztosságuk azonban semmivel sem kisebb a hivatásos művészekénél. A dilettánsoknak sokféle gúnynevük van, a költészetben pl. rímfaragó, rímkovács, versfaragó, versíró, verselő stb. (olykor →ponyván vagy kis füzetkékben meg is jelentetik verselményeiket, mint pl. a tiszántúli Pócsi Miska); a festészettben mázoló, a színészetben ripacs stb. – Irod. Kodály Zoltán: A zene mindenkié (Bp., 1954); Lukács György: Az esztétikum sajátossága (I–II., Bp., 1965).
Katona Imre
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.