bőrruha: tisztán bőrből készült ruhadarabok: a hátibőr, mellbőr, elejbőr, suba, mellény, nadrág, lábbőr, kapca, bocskor. A szőrmés állatok – leggyakrabban a fürtös szőrű racka juh – bőréből készült ruhák a halászattal, vadászattal, pásztorkodással foglalkozó magyarságnak életmódja adta viselete volt. Anonymus írja, hogy az őshazában még az alsóbb rendű népek: gulyások, kanászok is nyestbőr ruhában díszelegtek. A tisztán szőrmés bőrből készült ruhadarabjaink közül a legjelentősebbnek, a →ködmönnek a neve is bolgár-török eredetű. Ezenkívül a pásztorok életében a 20. sz.-ig fennmaradt bőrruhák jó része ősi viseletünk lehetett, hiszen készítésüknek szakavatott mesterei a juhászok voltak, akiknél apáról fiúra szállt a mesterség. Bőrruhát a juhász nemcsak a maga számára készített, hanem a falusi parasztságnak is. Ezt igazolják a legrégibb szűcsárjegyzékek is, amelyekben a ködmön kivételével egyik sem szerepel. A tanult és céhes mesterek a 19. sz. elejéig inkább az előkelőbbeknek dolgoztak. A debreceni szűcs céh 1598-as árszabása a következő nevezetesebb ruhák készítését, ill. bélelését jelöli meg a prémek kikészítése mellett: rókabőrből szín suba, polgári felső ruha bélelése, öreg felsőruha hátbélelése rókamállal, szikszai mente, csonkaujjú mente, sípujjú mente, muhar mente bélelése hasi báránybőrrel, báránybőr gerezna és a különféle süvegek prémezése. A subát nemes prémmel bélelve a 15. sz.-ban királyok, főurak viselték, „meztelenül”, juhbőrből a nép. A ködmön drága posztóborítással és prémezéssel főúrimente volt, juhbőrből, irházva paraszt ködmön. A bőrruha viselete sohasem szűnt meg, csak népszerűsége és divatja változott. Ha elterjedését nem is, de igazi kiteljesedését a 19. sz.-ra tehetjük. Ornamentikája ekkor szabadult meg a naturalisztikus jegyektől, és nagyjából országosan egységes motívumkincs alakult ki, ezekből – főleg a férfi- és női subákon, ködmönökön – a magyar díszítőművészet egyik legharmonikusabb, szerkezetileg legjobban felépített kompozíciói jöttek létre. (→ még: bőrmellény, →bőrnadrág, →elejbőr, →kacagány, →lábbőr, →suba, →szűcsmesterség) – Irod. Balogh Jolán: Mátyás-kori, illetve későközépkori hagyományok továbbélése műveltségünkben (Ethn., 1948); Fél Edit–Hofer Tamás–K. Csilléry Klára: A magyar népművészet (Bp., 1969).
Bőrruha, elölről és hátulról (Zenta-Fölsőhegy)
Dorogi Márton
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.