Kovásztalan kenyér
Kovásztalan kenyér A h. maccah, maccót, és a g. azümosz kifejezések jelölik azt a vékony, kovász nélkül készített kenyeret, amely a nomád és félnomád, de a letelepedett népeknek is naponkénti tápláléka volt. Különösen váratlan látogatóknak (1Móz 18,6; 19,3) és aratás idején készítették (Józs 5,11; Ruth 2,14). A 2Móz 12,34.39 szerint Izráel népének is ezt kellett ennie az Egyiptomból való kivonulás sietségében. Nyilván erre való emlékezésként kovásztalan kenyeret kellett felhasználni a későbbi áldozati kultuszban is (2Móz 23,18; 34,25; 3Móz 2,4.11; 7,12; 8,2; 4Móz 6,15; vö. 3Móz 23,17), ezt tették a szent kenyerek asztalára és ezt ették a kovásztalan kenyerek ünnepén.
A kovásztalan kenyerek ünnepével a letelepedés után ismerkedett meg Izráel népe. Ez az eredetileg földműves ünnep (h. maccót) Kánaán földjén kapcsolódott egybe a nomád izráeli páskaünneppel. E feltételezés mellett szól az a régi ünnepi kalendárium is, amelyet 2Móz 23,14kk-ben találunk. Ez még nem ismeri a két ünnep egybekapcsolódását (vö. 5Móz 16,1–8).
Az ev-ok csak a »páskát (= húsvéti vacsorát) megenni« kifejezést ismeri az ünneppel kapcsolatban (vö. Mt 26,17; Mk 14,14; Lk 22,7k). A kovásztalan kenyerek ünnepe (ta azüma) hét napig tartott (Niszán hónap 15–21.), a páskaünnep pedig egynapos. Ez utóbbi csúcspontja volt a Niszán hó 14. napjának estéjén elfogyasztott páskabárány (ta paszkha). A népnyelv gyakran említette egy névvel a két ünnepet (Lk 22,1.7; Mk 14,12; ezzel ellentétes: Mk 14,1).
ApCsel 12,3 és 20,6 jelzik, hogy az első keresztyének nem voltak közömbösek az ÓSZ-i ünnepek iránt. Pál az 1Kor 5,6kk-ban magyarázza el gyülekezetének a ta azüma ünnepi rítusát. Ez tkp. egy kis páskaünnepi beszéd, célja a keresztyén megszentelődés.
