szarvasmarha
szarvasmarha, barom: Gyűjtőnévként a héb. bakar, egyedi értelemben a sor (egyszersmind ’ökör’ jelentést is hordozott), az elef v. az alluf vonatkozott rá. A hím állatokat az abbir (bika, költői nyelvi kifejezés), a sor, az egel (borjú, 3 éves korig) és a par (fiatal, kifejlődött bika) jelölte; a nőstény állatok: eglah (borjú, üsző) és parah (tehén). A ~ áldozati állat volt, és ekét v. szekeret húzott (® ökör). Palesztinában az ún. arab fajta volt elterjedve, amely kevés húst és tejet adott. ~-tenyésztéssel csak a többé-kevésbé már letelepedett törzsek foglalkoztak, főleg Palesztina kisebb-nagyobb síkságain; különösen Básán tehene számított kiválónak és zsírosnak. A hízómarha kivételével (Ter 18,7; 1Kir 5,2; Ám 6,4; Mal 3,20; Lk 15,30) egész évben kint tartották a ~t a legelőn (ridegmarha-tenyésztés); a hamis, megvadult ® bika veszélyes volt az úton lévőkre és az idegenekre (Kiv 21,28 kk.; Zsolt 22,13). – A Tízparancsolat tiltja más ~jának elkívánását (Kiv 20,17). Az ún. vörös tehénre nézve ® tisztítóvíz.
