korbán
korbán: az ÓSz-ben mindaz, amit az istenségnek v. a szentélynek felajánlottak (® áldozat). A szót a Lev (39-szer), a Szám (38-szor) és Ez 20,28; 40,43 (az eredetiben) tartalmazza. Ez a jelentés Josephus Flaviusnál kibővült: mindazt magában foglalta, ami a Templom kincstárába került, ill. összegyűlt (® templomi kincs). Mt 27,6 is ilyen értelemben él vele: az ezüst, aminek fejében Júdás Jézust elárulta, nem felelt meg arra a célra, hogy a Templom kincstárába kerüljön. A korai zsidóság körében a szó mintegy fogadalmi formulává vált (® fogadalom), amivel valamit áldozattá nyilvánítottak v. legalábbis kivontak a profán használatból. Mk 7,11 kk. ennek jegyében a gör. dóron ’áldozati ajándék’ szóval magyarázza; Jézus a Tízparancsolatra és Iz 29,13-ra hivatkozva elítélte a farizeusokat, amiért a ~ formulával visszaélve a Tízparancsolat elemi követelményeit kijátszották (® judaizmus).
