búza
búza: A Szinuhe-történetből és abból a tényből, hogy a ~liszt fogalmát jelölő kánaáni szavak (szólet és kemah) egyiptomi szövegekből is kimutathatók, arra lehet következtetni, hogy a ~t Kánaánban már a bronzkorban ismerték. Az ÓSz-ben is fontos kenyérgabona. A ~szemeket olykor nyersen is ették, ahogy a kalászból kiszedegették (MTörv 23,26; Mt 12,1) v. pörkölve, kivált az úton lévők (1Sám 17,17; 25,18; 2Sám 17,28), de egyébként is (Lev 23,14; Rut 2,14); a legtöbbször mégis megőrölték. Megkülönböztették az egyszerű lisztet (kemah) és a nagyon finom lisztet, a lisztlángot (szólet); ez utóbbit használták kenyérsütéshez (1Kir 5,2; Ez 16,13), és a P-forrás szerint áldozatnak is ebből kellett sütni a kovásztalan kenyeret, ill. a kalácsot (Kiv 29,2). Ez a „búza java” (Zsolt 81,17; 147,14; MTörv 32,14). A régebbi időkben kemahot is be lehetett mutatni áldozatul (pl. Bír 6,19; 1Sám 1,24).
