~ AS
~ AS, hangrendi párhuzamban változkodva es, ěs, os, ös, ritkábban is, us. Igen termékeny képző, mely főnevekből általán, továbbá sok részesülőből s némely melléknevekből és igékből mellékneveket alkot, melyek közől némelyek önálló főnevekké lettek. Midőn főnevekhez járul, azok többesszámának önhangzóját veszi föl szabályszerüleg, pl. ház-ak, ház-as, kez-ek, kez-es, szěm-ěk, szěm-ěs, dob-ok, dob-os, tőr-ök, tőr-ös. E szabályt követi az önhangzóval végződő törzsek után is, pl. kapák kapás, kepék kepés, csomók csomós, tömlők tömlős, pilik pilis, kapuk kapus, köpük köpüs.
Alapérteménye: öszvekötés, egyesítés, mely egyszersmind gyakran sokaságra, többségre vonatkozik. Ugyanis öszveköt 1) birtokot birtokossal: pénzes ember, hajós gazda, ökrös paraszt, 2) tartalmat tartalmazóval: boros hordó, pincze; pénzes láda, szekrény; erszény; fűszeres, posztós, kenyeres bolt; lisztes, gabonás, szalonnás kamara, 3) egészet annak alkatrészeivel, jegyeivel: szarvas, tollas, szőrös, pikkelyes állatok; hegyes, völgyes, erdős, mocsáros tartomány, különösen átvitt nagyító, sokasító értelemben: fejes, nyakas, vállas, melles, markos, tenyeres, talpas, faros, czombos, ikrás, csontos, nyájas, nyelves, szemfüles ember, 4) valami külső, változó, a dolog lényegéhez nem tartozó járulékkal: bundás, szürös, köpenyes, gatyás, nadrágos ember; sáros, zsíros, foltos, poros ruha; szeles, havas, esős idő; 5) fölszerelési eszközzel: kardos, dárdás, dsidás, puskás katona; gyilkos, tőrös, csákányos zsivány; hámos, igás, nyerges ló, 6) valami készített művel: asztalos, lakatos, kalapos, üveges, nyerges, melyek egyszersmind főnevek levén az illető mivest jelentik, 7) foglalkodás tárgyával, jobbára főneveket alkotván: tehenes, kondás, birkás, gulyás, csordás, csikós; kapás, kaszás, villás, 8) ételhez tartozó járulékkal: almás, mákos, diósrétes; turós, szilvás lepény; paprikás, borsos, vöröshajmás, sáfrányos lé; vajas tészta, kása, 9) bizonyos cselekvéssel: magasztos, takaros, piritos, jártas, keltes, ittas, 10) részesülőkhöz járulván, hajlami tulajdonságot vagy képességet, vagy gyakorlatot fejez ki, pl. nyúlós, ugrós, ijedős, lejtős, hajlós, kapós, tojós, fujtós, szurós, bökős, öklelős, viselős, harapós, 11) bizonyos melléknevek után olyansági hasonlati öszvekötő, pl. úrias, pórias, nőies, házias, városias, falusias. harczias, hősies; sárgás, fehéres, zöldes, kékes, vereses, 12) a fent elsorolt egyik vagy másik osztályba tartoznak az is, us, üs alakba öltözöttek is, mint: lapis, hamis, haris, tüvis, kőris, koldis, május (májas), tüttüs.
Egészen másnemüek a) azon is us végzetek, melyek némely kereszt- és rokonsági neveket alakítanak, pl. Matyis, Danis, Maris, Boris, Gedus, Ferus, Bartus, Bertus, Mikus, Judus, Katus, Ilus, Annus, melyek közől némelyek s nélkül is divatoznak: Matyi, Dani, Katu, Erzsu, b) azon os, melyet a nyelvszokás némely idegen, kivált r végzetű szókhoz ragasztani szeret, pl. mészár-os (meszár, maszár) granatér-os (grenadier), kocsmár-os (krtsmár), sasér-os (chasseur), fiakker-os (fiakker), olejkár-os (olejkár) stb.
E képzőhöz hasonló a latin os az ily melléknevekben: muc-os-us mocs-os, fum-os-us füst-ös, grum-os-us göröngy-ös, set-os-us sert-és, továbbá a német isch, pl. wind-isch szel-es, büb-isch gyerek-es, närr-isch bolond-os. Ide sorozhatók a hellen: ος, ης, εσ, ιος, εος, a hindu asz, isz, jasz, szasz melléknévképzők is.
Egyébiránt részletesb fejtegetését és rokonságait, l. SÁG, SÉG rovatok alatt.
