MENEKĚDIK
MENEKĚDIK, (men-ek-ěd-ik) k. m. menekědtem, ~tél, ~ětt. Bizonyos bajtól, veszélytől, üldözéstől stb. szabadulást keresve eltávolodik, eliparkodik. Minthogy ezen ige a honnan? és mitől? kitől továbbá a hova? kérdésekkel áll viszonyban: innen egyfelül távolító és leható vagy kiható, másfelül közelítő vagy felható és beható ragu viszonyneveket vonz, pl. ellenségeitől jó barátihoz menekedik. Budáról Bécsbe, a honból idegen országba menekedni. Átv. ért. bizonyos tehertől, kötelezettségtől, ügytől, betegségtől stb. szabaddá lesz. Adósságtól, kelletlen hivataltól, szolgálattól megmenekedni. Rögzött, és elüdült fejfájásomtól nem vagyok képes menekedni.
