MEDER
MEDER, (med-er) fn. tt. medert v. medret, tb. medrek, személyragozva: medrem medred medre, stb. 1) Szoros ért. a folyóvíznek teknőforma ágya, melyben a víz odább foly. Alkotó részei: med, azaz ned, nedv, és er, azaz ér (ige), tehát meder azt teszi: (meddig folyó) nedv ér, vagy másképen annak terje, terjedése t. i. mind szélességben, mind mélységben. Hogy ,med’ itt nedvet jelent, mutatja az alsó vágmelléki tájszokás, hol a medret neder-nek mondják, pl. Vág nedre. Kenessey Albert ,Hajózási műszótár’-ában meg van különböztetve a folyamágy a medertől. E szerént a folyamágy azon gödör, melyet valamely folyóvíz magának ásott vagy valamely csatornának mesterségesen ástak, a meder pedig az árok árka, vagy a folyam azon legmélyének feneke, hol a víz főfolyása megy el (Rinnsaal). 2) Szélesb. ért. akármily nedvtartó öböl. Tó medre. Medencze medre. Ezen tálnak mély medre van. 3) Még szélesb és átv. ért. üresség, öböl. Hajó medre, melyet az oldalak képeznek. Kenessey Albertnél az előbbi értelmezéshez alkalmazottan a hajóépitészetben, midőn egy deszka szélét egy másik deszka saját élével takarja, csak azon belső szöglet, mely így képződött, neveztetik medernek. Így pl. lapos fenekü hajóknál, (minők dunai fahajóink) amint a fenékdeszkák széleit az oldaldeszkák éle takarja: ott megy a hajó medre. Verem medre. Árok medre.
