MAG, (2)
MAG, (2), elvont gyök, melyből magas, magasság, magasodik, magaszt, magasztal származékok erednek. Hangváltozattal legrokonabb hozzá az alapfogalomban megegyező nagy, honnan némelyek véleménye szerént nadúr, nádor, am. nagyúr. (V. ö. Nádor). Rokon továbbá a latin magnus, magis, major, majestas, hellén μεγας, μεγαϑος stb. gyökei, melyek a nyelvészek szerént a szanszkrit mah gyökben alapszanak, honnan a szanszkrit mahat (nagy) stb. Ezen mag gyök hoszszan is eléfordul: mág, melyből eredt mágla, halomra, magasra rakott valami, pl. famágla, és Tihany vidékén Szalában szénamágla. Ide tartozik a balatonmelléki mágicsál, azaz valamit egymásra rak, felpúpoz, pl. a beteg feje alját felmágicsálni, am. a vánkosokat magasan egymás fölé rakni.
