HINTA, (hin-ta, mélyhangú ï-vel) fn. tt. hintát. Eredetileg inta, melynek gyöke a mozgást jelentő in (in-og); ebből lett in-t elavult mélyhangú ige, melyből származott intó, inta, a nagyobb nyomatosság, vagyis sebesség kifejezése végett h előtétellel hinta. V. ö. HIM, elvont gyök. Jelent valami lógót és lóbálhatót, különösen játszó készületet, melyen mulatságból a rajtaülőket ide-oda lóbálgatják. Kötélből, öszvekötött, faágakból csinált hinta. Máskép: lóbba, lóbita, hinga, himba, hindsa, hintu.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.