FOGY
FOGY, önh. m. fogy-tam, ~tál, ~ott. Kevesebbé, kisebbé lesz, mennyiségéből, tömegéből veszt, több és több hiánya lesz. Fogy a pénz, ha költenek belőle. Fogy a bor, ha iszszák. Elfogy a vagyon, ha reá nem keresnek. (Km.) Kifogy mindenéből, mint koldús az énekből. (Km.) Megfogy, azaz elsoványodik. Fogynak a roszúl táplált barmok. Fogy a becsülete, hire, neve.
Rokon a hagy és fonny-ad igékkel. Finnül puutun am. fogyok.
