Testamentum
Testamentum, ünnepies végső rendelkezés. A törvényekben meg voltak ugyan határozva az örökösök olyan esetre, ha valaki végrendelet nélkül (intestatus) halt meg, de azért minden önálló polgárnak joga volt formaszerű végrendeletben kijelölni örököseit s az egyes hagyatékrészeket. Csak idegenek, s a lex Papia Poppaea (8. Kr. után) által a nőtlenek és részben a gyermektelenek voltak kizárva; rabszolgák örökölhettek, ha a végrendelet egyúttal föl is szabadította őket. Legrégibb formája végrendelettételnek a t. in comitiis calatis; szintén régi, még a királyság idejében keletkezett formája volt a végrendelettételnek a t. in procinctu, vagyis olyankor, mikor az auspiciumok után a sereg ütközetre gyülekezett. Ez a forma, mely kb. hat századon át fönnmaradt, módot nyujtott-e végrendelettételre a plebejusoknak s olyan esetre a patriciusoknak is, midőn comitia összehívása lehetetlen volt. Gell. 15, 27. Cic. n. d. 2, 3, 9. Vell. 2, 5. Ezek mellett csakhamar föllépett egy tisztán magánjogi forma, a t. per aes et libram (l. Örökösödési jog, II), a mely azután a másik kettőt háttérbe szorította s még a császárkorban is sokáig fönnállott. Gaj. 2, 104. A mancipatio (l. ott) formájában történt végrendeleti nyilatkozat (heredis nuncupatio) után, ha irásba foglalták a testator rendelkezését (a mi későbben szabályszerűvé vált), következett a leírás fatáblára, a hitelesítés tanúk aláírásával (adnotatio) és megpecsételésével (obsignatio); ezután a táblát összehajtották, lepecsételték s megőrzés végett vagy egyik barátjuknál, vagy valamelyik templomban (pl. a Vestalisoknál), vagy később rendszerint a városi okirattárban helyezték el. Még ennél is egyszerűbb, rendesen irásba foglalt forma volt a t. praetorium, a mely mint bonorum possessio secundum tabulas praetori edictumon alapult (lásd Bonorum possessio) s a melyben minden egyéb formaság nélkül csupán hét tanú aláírását kivánták. Utoljára, még egyszerűbben, megelégedtek a végső akaratnak bírósági jegyzőkönyvbe igtatásával. A t. in procinctu helyébe a császárkorban a t. militare lépett, a mely nem volt kötve semmi formához s használhatta a katona szolgálati ideje alatt és utána egy éven belül. Egy formaszerű végrendelet lényege: örökös-nevezés (institutio heredis) s megnevezése (substitutio) az esetleges másod-, harmad- stb. örökösöknek (heres secundus, tertius stb.); nem lényeges vagy esetleges tartalmi járulékok: adoptio, legatum, fidei commissa (l. o.) manumissio, rendelkezés a temetés, emlék stb. felől. L. Örökösödési jog, II. A kitagadást (exheredatio) illetőleg l. u. o. II. CS. JÓ.
