Priscus.
Priscus. – 1. Attius Pr., festő, a ki Cornelius Pinusszal együtt Vespasianus számára Honos és Virtus templomát festette. Plin. n. h. 35, 10, 37. – 2. Pr. rhetor, Thraciának Panium nevű városából, történetíró II. Theodosius idejében (Kr. u. 408–450, meghalt 473 táján. Csak töredékekben ránk maradt, nyolcz könyvből álló munkájában megirta a byzantiumi birodalomnak korabeli történetét, nevezetesen az Attilával (433–453) folytatott harczokat II. Theodosius alatt, melyekben a hún király csapatai legyőzvén a byzantiumbelieket egészen a Thermopylaeig hatoltak pusztítva, úgy hogy Byzantium csak területátengedéssel, hadisarczczal és évi adóval tudott szabadulni a félelmetes ellenféltől. Theodosius 448-ban P.-t Maximinusszal együtt követségben küldte Attilához, és P.-nak ezen útjáról szóló finom észlelésen alapuló követjelentése elsőrangú forrás és rendkívűl becses adalék Magyarország régi hely- és néprajzához. Kiadva a bonni Corpusban. Fordítása Szabó Károlytól a bonni Magyar Muzeum, 1850), P. méltatása Salamontól (Századok, 1881, 1–39. ll.) P. V.
