6. Útleíró (ο περιηγητιης), kisázsiai eredetű ember, ki a Sipylus és Hermus vidékén lakott s ezt tartotta hazájának (5, 13, 7). Beutazta nemcsak Görögországot, hanem Italiát (Romában sokáig tartózkodott) és Sardiniát is, valamint Keleten Syriát és Ammon jóshelyét is meglátogatta (5, 12, 6. 9, 16, 1). Műve περιηγησις της ’Ελλαδος. Kr. u. 160–174 között készült, s az ókori Görögország topographiájára, mytholigájára, vallására és műemlékeire vonatkozólag egyik legbecsesebb kútforrásunk. Alig lehetett P. határozott czélja, hogy az érdeklődő utazók részére görögországi útikönyvet vagy archaelogiai útmutatót szerkeszszen, mert igen sok dolgot elhagyott, a mi egyiket-másikat érdekelt volna. Könyvét szemlátomást olyanoknak szánta, a kik már utaztak Görögországban, hogy úti emlékeiket felujítsák, kiegészítsék, s a magyarázók tévedéseit kijavítsák. Az út, a melyet leír, valószínűleg ugyanaz, a melyet maga megtett mint műkedvelő, a ki nem törődik azzal, hogy teljesen kimerítse tárgyát. Innen magyarázható, hogy az első könyvekben, főleg Attica leírásában, ügyetlen, szeme még nem éles, s csak később válik pontosabb megfigyelővé és elevenebb előadóvá. Leirásuk a Pirraeeusszal kezdi, s először Atticát és Megarist ismerteti (1. könyv: ’ Αττιχα); azután átmegy az Isthmuson, meglátogatja Corinthust, Argost, Mycenaet, Epidaurust (2. könyv: Κορινϑιαχυ); sokáig tartózkodik Laconiában (3. könyv: Λαωνιχα); átmegy Messeniába, s elmondja történetét (4. könyv: Μεσσηνιχα), s így jut el Elisbe. Olympia emlékei igazolják elbeszélésének aránylagos terjedelmességét, a mi különösen a legújabb ásatásokra vontkozólag vált becsessé (5–6. könyv: ’ Ηλιαχα). Azutná átmegy Achaiába, előadva történetét, s itt fűzi hozzá Ioniára vonatkozó adatait, a mennyiben Aegialea régi lakosai alapították gyarmatait (7. könyv: ’Αχαιχα). Peloponnesusi útját Arcadiával fejezi be s vele kapcsolatban foglalkozik Philopoemennel (8. könyv: ’Αρχαδιχα). Visszatérve Közép-Görögországba, először Boeotiát látogatja meg, s főleg Thebaevel, a Thebabis emlékeivel, a perzsa háborúkkal, Epaminondasszal és a városok (Plataeae, Delium, Orchomenus, Tanagra) műemlékeivel foglalkozik (9. könyv: Βοιωτιχα). Végre Phocisba kel át, a hol Delphi köti le figyelmét; e könyvével jó útmutatásokat adott a legújabb ásatások vezetőinek (10. könyv: Φωχιχα). Leirásában a tudomány nagy kárára mellőzi Görögország keleti és nyugati gyarmatait, Acarnaniát, Aetoliát, Epirust, a Pindus környékét és Thessaliát. P. sok régi írót fölhasznált, bár nem nevezi meg őket, főleg Polemont a περιηγητης-t, mert feltünően mellőz olyan műemlékeket, melyek Polemon kora után (Kr. e. 2. század) keletkeztek. Nem volt nagy kedve az aprólékos kutatásokhoz, feliratok kibetűzéséhez. De érdeme, hogy jó forrásokból merített, s így sok értékes adatot mentett meg a tudomány számára. Főleg nagy olvasottsága tűnik ki mindenütt; elveszett eposokból idéz, melyeket maga olvasott. De művészi érzéke nem volt nagy. A mesterműveket szárazon írja le, személyes megjegyzéseket nem tesz. A leírt műveket magyarázza, s a művészekről is közöl anecdotákat, de maga nem itél róluk. Mint író sem nagyobb, semmint megfigyelő. Egyszerű, száraz stilusa részben természetes, részben kiszámított naivitást árul el, s mondatainak lazább szerkezetével Herodotust igyekszik utánozni, ennek természetes elegantiája nélkül. Műve azonban oly tanulságos, hogy e hibákat az olvasó nem rója fel neki, mert adatainak gazdagságát mint valamely kincsesbányát alig lehet kimeríteni. – Irodalom: Kiadások: J. H. Chr. Schubart (Teubner, 1891). Blümmer-Hitzig (Calvarinál, de még nincs befejezve) bőséges jegyzetekkel. Fordítások: németül Schubarttól, angolul Frazertől (becses jegyzetekkel). V. ö. Kalkmann, pausanias der Perieget (Berlin, 1886). Gurlitt, Untersuchungen über Pausanias (Graz, 1890). heberdey, Die Reisen des Pausanias (Wien, 1890). Dr. Kapossy Endre, Pausanias és útleirása, különösen mint műtörténeti forrás (bajai gymn. értesítő 1891). – 7. Sophista a Kr. u. 2. sázadban, a cappadociai Caesareából. Előb Athenaeben, majd Romában is tanított. Declamatióin kívűl művei voltak: περι συνταξεως és προβληματα. – 8. Damascusból, ki Syriáról írt egy művet 6 könyvben. Töredékeit l. Müller, Fragm. hist. Graec. 4, 467. – 9. Lacedaemonból, a ki hazájának történetét nagyon elfogultan írta meg. – 10. Lexicographus, talán azonos a damascusival. Szótára a görög nyelvkincset teljesen felölelte. – 11. Jelzője ’Ηραχλειτιστης, a ki a bölcsész Heraclitus műveit magyarázó jegyzetekkel látta el. – 12. Érczöntő Apolloniában, a sicyoni Daedalus kortársa, a kivel együtt több műemléket készített a tegeaeiak megbizásából Apollo delphibeli szentélye számára. Paus. 10, 9, 6. G. J.