Fusus,
Fusus, ατραχτος, orsó. Fonáshoz való eszköz, melynek pörgetése által ατραχτον ελισειν, fusum versare) a gyapjú s kender szálait fonállá (στημων, filum) sodorták (στρεϕειν, versare, torquere) s a melyre a kész fonalat felcsavarták. Használatát l. Colus alatt. Állott pedig egy kb. 30 cm. hosszú pálczából, melynek felső végén horog (αγχιστρον) volt a fonál odaerősítésére (389. á., a: pompejii falkép után), alsó vége pedig az ú. n. orsókarikába (σϕονδυλος, verticillus, turbo) volt dugva, miként a képen látható, mely egy teli és egy üres orsót ábrázol (389. á., b. c: Aegyptusból származó eredeti után). Az orsó szára rendesen könnyű fából v. csontból volt, lencse- vagy gömbalakú karikája pedig agyagból v. kőből, hogy a megnehezített orsó jobban perdüljön.
389. Fusus.
