Bartók Béláné, Pásztory Ditta
Bartók Béláné, Pásztory Ditta (Rimaszombat, 1903. okt. 31. – Bp., 1982. nov. 21.): zongoraművész, érdemes művész (1963). Somogyi Mórnál a bp.-i konzervatóriumban folytatta tanulmányait; 1922-től a bp.-i Zeneak.-n Bartók Béla növendéke, 1923-ban Bartók felesége lett. Tanulmányait férje vezetésével tovább folytatta. Első közös fellépésük (1938. jan. 16.); a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre bázeli bemutatója volt. 1938-tól további kétzongorás hangversenyeket adott Bartókkal Európában és az USA-ban. 1940-ben a fasizmus térhódítása elől Bartókkal együtt az USA-ba emigrált. 1946-tól ismét Bp.-en élt, 1960-tól koncertezett itthon és külföldön, főként Comensoli Máriával és Tusa Erzsébettel. Vendégszerepelt Ausztriában, Belgiumban, Franciao.-ban, Hollandiában, Luxemburgban, Nagy-Britanniában, az NSZK-ban, Olaszo.-ban, Spanyolo.-ban, Svájcban és az USA-ban. Hanglemezfelvételei készültek Bartókkal (a kétzongorás Szonáta, 7 darab a Mikrokozmoszból); a Hungaroton Bartók-összkiadásában játszotta Bartók zongoraműveit, többek között a teljes Mikrokozmoszt és a Gyermekeknek sorozatot. Bartók 111. zongoraversenyét neki írta. Amikor férje halála után zongoraművészként a nyilvánosság elé lépett, szinte kizárólag csak Bartók-műveket játszott: hanglemezfelvételeken, hangversenyeken vállalkozott arra, hogy továbbadja Bartók műveinek eloadási stílusából mindazt, amit elsajátítani tudott. Bartók tolmácsolásában olyasmit mutatott fel a művekben, amelynek csak fölismeréséhez is az ő tehetsége, elmélyedése, személyisége kellett. 1986-ban megalapította a Bartók B. Pásztorty D.-díjat. Bartók életének utolsó hónapjairól visszaemlékezést írt (Österreichische Musikzeitschrift, 1965). – Irod. Somfai László: Elhunyt P. D. (Magyar Nemzet, 1982. nov. 23.); Wilheim András: P. D. meghalt (Muzsika, 1983. i. sz.); Palotai Erzsi: B. B.-né P. D. (Arcok fényben és homályban, Bp., 1986).
